Hagyományos légitársaság fogalma régóta létezik, mégis Magyarországon akkor erősödött fel a jelentősége, amikor a diszkont légitársaságok megjelentek, ugyanis azok mellett minőségi és némi funkcionális differencia is megmutatkozott. Nemzeti légitársaságok a kereskedelmi repülés elterjedésekor lettek alapítva, amikor különböző országok államilag határoztak saját légitársaság alapításáról.
Ezek a légitársaságok profiljukban „nemzeti jelleget” hordoznak, az adott országra jellemző festést, színezést viselik általában magukon, és főleg az a bázisukat jelentő országot is reklámozzák. Hagyományosak, mert menetrend szerint repülnek, nem csak egy pontról egy másik pontra hanem, átszállást is biztosítanak, továbbá úgynevezett code-share megállapodást kötnek egy másik ország légitársaságával, hogy az átszállást könnyebb és zökkenő mentesebb legyen.
Élmény a magasban
Hagyományos légitársaságok jellemzői, hogy fedélzetén ingyenesen, korlátlanul szolgálnak fel innivalót, és legalább egy féle étellel kiszolgálják az utasokat. Ha hagyományos légitársaságnál foglalunk, akkor nem számolnak fel külön foglalási, vagy csomagra vonatkozó költségeket, mint a diszkont légitársaságok. Ha egy csatlakozó járatot lekésnénk, akkor a nemzeti légitársaságok gondoskodnak egy másik gépről amely elvisz minket úticélunkra.
Nagy, nemzetközi repülőtereket használnak a hagyományos légitársaságok, melyekkel viszonylag hamar be lehet jutni az adott városba. Színvonalas szolgáltatásokat nyújtanak, elérhető rajtuk a több osztályos berendezés, úgy, mint economy, business és first class. Az economy a legolcsóbb, a business, az üzleti általában másfélszerese-duplája az economy jegyárnak, a first class pedig a legdrágább, akár 6-7-szerese is lehet.